Tudtam, csak nem sejtettem

Anno, az első gyerekem születésénél én is tudtam, hogy a mondókázás nagyon jó a gyereknek, mégsem érdekelt. Nem ismertem annyira a mondókákat, nem szerettem, nem tudtam mondókázni a gyerekkel. Amiket ismertem, azok régiesek voltak, egy-egy olyan szóval, amit tutira nem hallasz senki szájából manapság. Gondoltam, örülök, ha megtanítom a gyereknek a kérem és köszönöm szavakat, nem kell nekem az áspis, a suba meg a kecskeháj!

Az sem érdekelt, hogy hallottam meg gondoltam is, hogy a mondókázás megnöveli a szeretetteljes, bizalmi kapcsolatot az anya és gyermeke között. Azt gondoltam, elég szeretetteljes a mi kapcsolatunk így is, na meg „van én nekem éppen elég bajom” most, nem érek rá regélni meg mondókázni a gyerekkel, „úgysem nekem való az”. Akkoriban kínlódtam a szoptatással, az alváshiánnyal, teljes kimerültségben próbáltam megúszni a napokat, amik hol könnyebbek, hol nehezebbek voltak első gyerekes anyukaként. De eleinte inkább nehezebbek!

Volt helyette mesélés, összebújás minden nap, nem éreztem hiányát a mondókázásnak. Aztán évekkel később, már kétgyermekes anyukaként a munkám miatt mégis beleástam magam a mondókák világába. Gyerekanimátorként olyan új foglalkozáson dolgoztam, amit 0-3 éves gyerekeknek szántam. A mondókák kikerülhetetlenek voltak ennek a korosztálynak. A mondókák a kisgyermekek meséje és elképesztő módon fejleszti őket. Egyszerre stimulálja az agyuk különböző területeit, párhuzamosan beszélnek, énekelnek, gondolkoznak és mozognak, ami csodálatos képességfejlesztő és nagyban megkönnyíti számukra a későbbi tanulási folyamatokat is.

Kutatómunka és teszt üzemmód

Kutatómunkába fogtam és másfél év alatt elolvastam a fellelhető összes mondókát. Majd témakörök szerint csoportosítottam őket és kitaláltam hozzájuk különböző játékokat. Rájöttem, hogy kár volt leírnom a mondókákat még a megismerésük előtt. A mondókáknak eszméletlen nagy a tárháza, nemhiába, hiszen egész kultúránk, hagyományaink, gyökereink benne vannak. Rengeteg témáról és rengeteg célból íródtak, különböző stílusúak és hangulatúak, lehet köztük válogatni bőven és mindenki megtalálhatja a neki tetszőt. Én azokat vadásztam össze, amik a leginkább ”hétköznapi” nyelven íródtak, egyszerűek és kedvesek, mulatságosak. Aranyos történetük van, vagy nincs történet, de jópofa játékot lehet közben csinálni. Ezekből csináltam baba-mamás gyerekfoglalkozásokat és teszteltem a mondókákat a gyakorlatban, hogy mi válik be, mi a legnépszerűbb. Közben egyre többet mondókáztam otthon is. Gyakoroltam a foglalkozásokra a gyerekeimmel. Amikor pedig gurgulázva röhögtek majd újra meg újra kértek egy-egy mondókát, bevallom megszerettem ezt az egészet.

Ami jó, az jó. És tényleg!

Irtó meglepett voltam. A tudományos tények a gyakorlatban is bebizonyosodtak, ráadásul az én nagyszobám kellős közepén. A dolog működik, instant jó szórakozás lett a dologból, később pedig a gyerekeim már maguktól egyedül (vagy egymással) is mondókáztak. Mert hogy a nagylányom is rákapott ám! A hatéves lányom is imád mondókázni, a hároméves öcsi meg élvezi a figyelem és szeretgetés eme élvezetes játékának minden percét. Rájöttem idővel ugyanis, hogy ez a titok.

A mondókázás titka

A mondókázásban nem a mondókázás vagy a mondóka szövege a lényeg. Hanem a szeretet és törődés kifejezése általa. A lényeg a simogatás, ölelés, puszi és csiklandozás. Semmi más nem számít. A mondókázás csak a körítés, egy eszköz, amivel a szeretgetést hosszabbra nyújthatod, gyakoribbá teheted. Csak a figyelmünk, szeretetünk kell a gyereknek, lehetőleg minél többször és minél nagyobb dózisban! Öcsi szerepel is a Móka Mondókák videó anyagában, ezért különösen sokat mondókáztam vele mostanában. Én is meglepődtem, hogyan burjánzott el köztünk közben ennyire a szeretet, de az biztos, hogy akármikor visszagondolok a közös „forgatásunkra”, elönti a szívemet a melegség és szétolvadok örömömben. (Nézd meg itt a videós ízelítőt: https://www.youtube.com/watch?v=un2IqLFE3uU)

Kulcs a változtatáshoz

A mondókázást nem lehet elég korán, vagy túl későn elkezdeni. A gyerekek három éves korig a legnyitottabbak rá, addig érdemes belecsempészni a hétköznapokba. És, hogy hogyan győzd le a kifogásokat, kibúvókat ellene? Hiszen most is, mint mindig „van ennél százszor fontosabb” dolgod, vagy „van én nekem enélkül is éppen elég bajom”….igaz?  Főleg manapság. Nagyon nehéz idők járnak a kisgyermekes anyukákra (is), viszont éppen ezért kulcsfontosságú, hogy töltekezzünk, merítsünk, találjunk kapaszkodókat. És, hogy hozzuk ki a legtöbbet abból, ami rajtunk múlik, ami számunkra a legfontosabb.  Minden szülőnek a gyereke a legfontosabb. A szeretet pedig az a hajtóerő, ami mindenhez ad elég erőt és energiát. Ergo épp itt van a mondókázás ideje! A termékről itt olvashatsz részleteket: https://mokazona.hu/moka-mondokak/